Vers önmagáról
Mikor megszülettem,
apám odaadott a nőnek,
aki megtermékenyítette,
de az nem fogadott be.
Azóta rám se tud nézni
az emlékek miatt,
amiket ő szőtt belém.
A fecnit, amin állok,
begyűrte egy könyv lapjai közé,
és eldugta egy sötét polc mélyére.
Igazából a fejében lakom.
Kívülről el tudna mondani,
ha merné.
(2015. 07. 01.)
Szabadversek
San Francisco-i színes firkák szabad formában
Alkotásaim
Cookie-free site
By continuing to visit, you agree that the site does not use cookies.
If you have an irresistible desire for cookies, I recommend this page:
Orteil's Cookie Clicker
Your privacy is important to me
So please don't share it with me!
Copyright
Az oldalon minden a saját munkám, kivéve egy-két fotót, ahol a készítője meg van jelölve.
Copyright © 1983-2024 Csengődi Péter | Minden jog fenntartva.
Virtual page of my virtual page in the Facebook virtual community >>>