Vissza a főoldalra


Hiéna

Egy nap az ember a szavannákon átgázolva egy szikla tövében meglátott egy sebesült hiénát. Óvatosan közelített felé, de még így is megtorpant, amikor látta, hogy az állat reszket a félelmtől. Meghajolt, szubmisszív testtartást vett fel, hogy jelezze, nem támadni akar, nem készül harcra, és úgy haladt felé lépésről lépésre. Mikor karnyújtásnyira volt csak tőle, a hiéna lába felé nyúlt, hogy közelebbről vegye szemügyre a sebet, a vérző végtagot; de az nem engedte; a lábát elhúzta, vicsorított, rámordult az emberre, majd mikor látta, hogy nem próbál meg újra érte nyúlni, visszazökkent a félelmet sugárzó reszketésbe. Az ember ráeszmélt, hogy ha segíteni szeretne, akkor türelmesebbnek kell lennie, több idő kell ahhoz, hogy bizonyítsa az állat felé, hogy nincs benne ártó szándék. Leheveredett mellé, nem mozdult, csak szuszogott és feküdt, várta, hogy az állat lassan megszokja a jelenlétét. Leszállt rájuk az est, ott aludtak egymás mellett a szikla tövében, békésen, szinte hangtalanul. Végül a hiéna is rájött, hogy nincs mitől félnie; az ember szelíd, kedves, és a húsa is ízletes.


Rövid prózák

Törött tojáshéjak

Lábon kihordott halál

Tökfőzelék

Recept nélkül

A társulat

Gyógyulás

Hiéna


Alkotásaim

Rövid prózák

Szabadversek

Virtuális kötetek


Vissza a főoldalra


Cookie-free site

By continuing to visit, you agree that the site does not use cookies.
If you have an irresistible desire for cookies, I recommend this page: Orteil's Cookie Clicker

Your privacy is important to me

So please don't share it with me!

Copyright

Az oldalon minden a saját munkám, kivéve egy-két fotót, ahol a készítője meg van jelölve.
Copyright © 1983-2024 Csengődi Péter | Minden jog fenntartva.

 

Virtual page of my virtual page in the Facebook virtual community >>>